Számomra egy kissé fura ez a sok pozitív hozzászólás. Lopez leigazolását nem lehet elvonatkoztatni attól, hogy a Milan egyszerűen képtelen kezdeni valamit egyes posztokkal. Most már számolni sem érdemes, Armero hányadik ötletünk a balhátvéd posztra, a kapusok terén meg csak egy fokkal jobb a helyzet.
Abbiati helyére az utóbbi kb. fél évtizedben folyamatosan keressük a megfelelő embert. Évekig nézegettük Ameliát, aki ugyan nem találta meg a számításait nálunk, de inkább végigpadozta a milanos pályafutását, ahelyett, hogy bárhol máshol jóval több esélye legyen védeni. Brazil kollégájáról a régi CASCO-reklám szlogenje jut(NA) eszembe, ha illene rá: “Még szerencse, hogy van Gabriel!”
Megvesszük Agazzit, akit állítólag figyeltünk (a szerződése lejártát biztosan), elvittük Amerikába, majd észrevettük, hogy nem egy Schmeichel a pali… Most el akarjuk passzolni, mert már négy kapusunk van – hogy egy klasszikust idézzek: “csak akkor igazolunk, ha valaki távozik…” -, amibe ő nem menne bele. És igaza is van! Ha már megszereztük, akkor viseljük is ennek következményeit! Legközelebb majd odafigyelünk, kinek kínálunk szerződést. Ráadásul valakiről (aki nem is fiatal) néhány olyan felkészülési meccs alapján akarunk véleményt formálni, amelyre szart az egész stáb – 4-5 ember kivételével?!?!
Szóval Lopeznek lehet örülni, mert nem rossz kapus, csak éppen vagy ötvenedszer lépünk ugyanabba a szarba, és még jó pofát is vágunk hozzá. A nagy fiatalítás közepette ott tartunk, hogy egy 32 éves kapus lehet az 1., egy 37 éves a 2. és egy 30 éves a 3. számú kapusunk, miközben a 21 évest elküldjük. Miközben lett volna a piacon néhány fiatalabb és jobb hálóőr is… Néhány szerződés átstrukturálásából, néhány játékos elküldéséből vígan meg lehetett volna vásárolni valamelyik fiatal tehetséget.
A Milan jelenlegi helyzetét pontosan mutatja, hogy a 32 éves Diego Lopez (ingyenes) leigazolását a szurkolók többsége nagy húzásnak értékeli.
↧
Szerző: Lansky
↧